Check other articles.
ÖNMAGAMBAN LENNI ÉS KAPCSOLÓDNI A MINDENSÉGHEZ
Gyula Szabó
Hogyan segített a látomáskeresés (angolul Vision Quest) újra kapcsolódni önmagammal és a Természettel, hogy azután új utat kezdjek a zöld életmód tanácsadásban?
A látomáskeresés a természet és a szellem mélyebb megértését segítő élmény. Ősi szertartás, egy beavatási rítus, amely fontos fordulópontot jelöl az életünkben - például a serdülőkor előtt segít abban, hogy a gyermek megtalálja spirituális önmagát, az életútját. Mikor egy idősebb gyermek készen áll, egyedül indul küldetésre a vadonban, s eközben a legtöbbször böjtöl is. Ez általában több napig tart, s közben ráhangolódik a spirituális világra. Sokszor megjelenik álmában vagy egy látomásban az őrzője, egy személy, állat, vagy mítikus lény formájában, és egy ponton előtűnik a gyermek életútja. A látomáskeresés a serdülők és a felnőttek számára egyaránt erőteljes módja életük fontos eseményei, fordulópontjai kapcsán az elismerésnek, a gyásznak, az elengedésnek, vagy az ünneplésnek. A látomáskeresés mélyen katartikus módja lehet annak is, hogy magunkba tekintsünk, és újra töltsük a belső akkumulátorainkat.
Évekig gondolkodtam azon, hogy kipróbáljam-e, végül úgy döntöttem, hogy nekivágok a Vision Questnek. Hallottam néhány beszámolót, érdekes történetet barátaimtól, akik már megtették, de ami ennél is jobban inspirált erre, az aktuális élethelyzetem volt. Az volt a hivatásom, hogy másoknak segítsek életmódjuk megváltoztatásában, de egy kicsit elakadtam és egyfajta életközépi válságban találtam magam, olyan alapkérdésekkel, mint: Ki vagyok én? Milyen úton járok?
Tíz éve dolgoztam zöld életmód tanácsadóként. Kezdetben inkább a gyakorlati megoldásokkal foglalkoztam, de néhány év után kiderült, hogy nem elég egyszerűen megtanítani, hogy MIT kell tennünk. Meg kell értenünk azt is, HOGYAN és MIÉRT.
ELFELEJTETTÜK, HOGY ŐSEINK TUDTÁK, MIT, HOGYAN, ÉS MIÉRT CSELEKSZENEK. NEKIK NEM KELLETT MÁSOKTÓL MEGTANULNI, HOGYAN ÉLJENEK ZÖLDEBBEN. EGYSZERŰEN, A TERMÉSZET RÉSZEKÉNT ÉLTÉK AZ ÉLETÜKET.
Tisztában voltam vele, hogy valami egészen másra van szükség. Nem tudtam pontosan mi az, csak éreztem, hogy valami, ami belülről fakad. Elfelejtettük, ahogy őseink tudták, mit, hogyan, és miért cselekszenek. Nekik nem kellett másoktól megtanulni, hogyan éljenek zöldebben. Egyszerűen, a természet részeként élték az életüket.
Bár néha nem volt könnyű, mégis élveztem látomáskeresésem minden percét. Felkészülni az útra egy csomó idegen emberrel, átkelni a szakadó esőben az öböl túlsó partjára egy gyönyörű erdőbe, hogy megtaláljam a saját kis fészkemet, megépíteni a menedékemet, ahol csak én voltam egyes-egyedül. Megfigyeltem minden apró részletet a körülöttem lévő világból, közben megtaláltam a saját helyemet benne. Az utolsó éjszakát átvirrasztottam, hogy megkapjam a jelet a Természettől. Másnap reggel mindannyian újra összegyűltünk, megosztottuk személyes történeteinket és figyelmesen meghallgattuk egymásét.
Természetesen nem akarok mindenkit erre buzdítani, de számomra ez egy csodálatos alkalom volt arra, hogy mélyen kapcsolódhassak önmagamhoz és az univerzumhoz. A tapasztalásokat hazahoztam, igyekszem minél jobban beépíteni az emberekkel való munkámba.
Programjaimban rendszeresen kínálok időt az egyedüllétre, az önmagunkhoz való újra kapcsolódásra, személyes jóllétünk tudatosítására. Azt is fontosnak tartom, hogy megtalálhassa mindenki a saját útját a tanulásra, az életmódváltásra és hogy töltsünk elég időt a természetben, ami elengedhetetlen a körülöttünk lévő világ érzékeléséhez és az ahhoz történő újra kapcsolódáshoz. Egy ilyen utazáshoz megtartó közegre is szükségünk van; emberekre a körben, egy közösségre, ahol megoszthatjuk egymással személyes történeteinket. Annak ellenére, hogy meghatározó élmény volt tizenkét napot tölteni az előkészületekkel, egyedül lenni „odakint” és aztán a mentorok segítségével visszatükrözni mindazt, ami velem történt, az igazi változás ott még csak elkezdődött, és nyolc hónappal később még mindig kibontakozóban van. Az első tanulásom tehát pont az volt, hogy egy jelentős változás, egy nagy fordulat nem feltétlenül történik meg azonnal, mint ahogy azt a fogyasztás világában megszoktuk. Először át kell lépnünk a küszöböt, el kell indulnunk az úton és haladni a saját tempónkban. Ez a tapasztalat jelentősen megváltoztatta a gondolkodásmódomat, életmódomat, önmagamhoz és a természethez fűződő viszonyomat, és segített új megközelítést találni a hivatásomban. Úgy gondolom, hogy más megközelítést kell alkalmaznunk a fenntarthatósággal való munkában; kezdve ott, hogy megtaláljuk saját utunkat, azt a közösséget, ahol dolgozhatunk vagy élhetünk, hogy aztán megtaláljuk a helyünket a körülöttünk lévő csodálatos rendszerben.
EGY JELENTŐS VÁLTOZÁS, EGY NAGY FORDULAT NEM FELTÉTLENÜL TÖRTÉNIK MEG AZONNAL, MINT AHOGY AZT A FOGYASZTÁS VILÁGÁBAN MEGSZOKTUK.
Én így gondolkodom erről, de sok más módon is lehet a természetben lenni, a természettel dolgozni, amely mindannyiunk számára kimeríthetetlen forrás. Programjaim megtervezésekor a következő kulcsszavakkal dolgozom: jelenlét, összekapcsolódás, érzékelés, önmagunk megtalálása.
HOGYAN JELÖLÖD KI MAGADNAK A KÜSZÖBÖT, AMIT ÁTLÉPHETSZ, AMIKOR NEKIVÁGSZ AZ UTADNAK?
MOST ÉPPEN MIT TÜKRÖZ VISSZA SZÁMODRA A TERMÉSZET?
The European Commission support for the production of this publication does not constitute an endorsement of the contents which reflects the views only of the authors, and the Commission cannot be held responsible for any use which may be made of the information contained therein.