Check other articles.
Mélyökológia a Work That Reconnects Műhelymunka alapján
Paulina Łużecka
Mihez kezdjünk a klímaváltozás és környezetkárosítás hírei nyomán felébredő szorongással, az extrém időjárási jelentésekről, árvízekről, szárazságról és erdőtüzekről szóló napi információáradat által keltett érzelmeinkkel? Aktivizálhatjuk-e magunkban a reményt és bátorságot a globális krízis idején?
Joanna Macy és Molly Young Brown műve, a “Visszatérni az életbe: útmutató a Work That Reconnects mélyökológiai csoportmunka facilitálásához”, korunk egyik meghatározó könyve. Olyan gyakorlatok gyűjteménye, melyek segíthetnek utat találni az emberiség történelmének ebben a turbulens időszakában. Ezek a gyakorlatok segítenek felismerni és megbecsülni a gyász, a düh, félelem és bénultság érzéseit, mint a világ jelenlegi állapotára adott természetes pszichológiai reakciókat. Az útmutatóban részletezett csoportmunka segítségünkre lehet abban is, hogy elmélyítsük az egymáshoz és a természet egészéhez fűződő kapcsolatunkat. Ezáltal arra inspirál, hogy kreatív, jelentéssel és céllal teli életet éljünk. A csoportmunka négy részből áll. A munka kezdetén elmélyítjük a földi élet iránti hála érzését. Ez a pozitív alapérzés ad erőt ahhoz, hogy szembenézzünk a világ állapotával kapcsolatos fájdalmunkkal. A nehéz érzésekkel való megbékélés képessé tesz minket arra, hogy más szemmel nézzünk a problémákra, képesek leszünk mások eltérő nézőpontjainak empatikus megértésére, beleértve a miénkkel ellentmondó nézőpontokat, múltbéli és jövőbeni generációkét és más fajokét is. Felvértezve ezzel az új látásmóddal, tisztábban láthatjuk saját egyéni hozzájárulásunkat a fenntartható civilizáció felépítéséhez és kiművelhetjük magunkban az “aktív reményt”. Nagyon sok belső út vezet ugyanehhez a felismeréshez. Az én utamon a Work That Reconnects mélyökológia csoportmunkának fontos szerepe volt.
A világ jelenlegi állapota néha nagyon mély elkeseredést hoz – ezzel nem vagyok egyedül. Az emberi faj hihetetlen dolgokat ért el – eljutott a Holdra és gyönyörű zenéket és művészetet hagyott ránk, képes szívátültetést végezni – mégis, nagyon sokat kell még tanulnunk arról, hogyan viseljük jobban gondját egymásnak és Földünknek. Egy évtizedet töltöttem a társadalomtudományok tanulmányozásával, hogy megértsem Földünk és társadalmunk problémáit. Ez idő alatt nagyon elkedvetlenedtem azt látva, milyen lassan és nehézkesen indul bármilyen megoldásra irányuló cselekvés, annak ellenére, hogy tudjuk, lassan kifogyunk az időből hogy megállítsuk a klímaváltozás katasztrofális hatásait. Ehelyett azt figyeltem meg, hogy minden ugyanabban a mederben folyik tovább, és ez még közelebb viszi fajunkat a kipusztulás széléhez, valamint az emberiség nagy részét és más fajokat is szenvedésre ítél.
Lépésről lépésre elkezdtem felismerni, hogy pusztán az intellektusunk használata, a problémák felismerése és alternatív megoldások kidolgozása nem elégséges ahhoz, hogy ezt a globális kihívást megoldjuk. Amikor megismertem a Work That Reconnects munkát, alapjaiban változott a látásmódom az ökológiai krízis kapcsán tapasztalt apátiával és tagadással kapcsolatban. Megértettem, hogy ezek teljesen természetes reakciók, melyeket az emberek a lesújtó tudományos tények kapcsán éreznek. Felismertem, hogy a világ állapotával kapcsolatos érzelmeinkkel való munka kulcsfontosságú a fenntartható jövő létrehozásában, és ez a felismerés erőt adott, hogy újra reménnyel és tudatos szándékkal keressem a megoldást a világ problémáira.
Nem sokkal azután, hogy találkoztam Joanna Macy írásaival, lehetőségem volt részt venni a Work That Reconnects műhelymunkán. A programon buddhista gyakorlók, és a természet állapota iránt elkötelezett zöld aktivisták vettek részt. A kurzus négy napja alatt különböző gyakorlatok segítségével végigjártuk a munka ciklusának mind a négy részét. Először végigtekintettünk azon az evolúciós úton, amely eljuttatottminket az emberiség történetének ehhez a pontjához. Kapcsolódtunk ahhoz az erőhöz, ellenálló képességhez és sebezhetőséghez, amely különösen jellemző emberi fajunkra. Erőt merítettünk a hála érzéséből, melyet megtapasztalhatunk, ha nagy figyelemmel vagyunk aziránt, hogy milyen színtiszta öröm élőnek lenni gyönyörű világunkban. Ezután életemben először tudtam tisztán és intenzíven megélni a gyász, a félelem, kétségbeesés, szomorúság és remény érzéseit, melyek az ökológiai krízis kapcsán fognak el. Tanúja lehettem társaim érzéseinek is. A közösen megélt tapasztalás nagy hatással volt rám, felfedeztem, milyen hatalmas erő van a kollektív cselekvésben. Ránéztünk arra, mit gondolnak majd az utánunk jövő generációk korunkról, és ez új perspektívába helyezte az előttünk álló feladatokat. Végül arra koncentráltunk, hogyan használhatjuk egyéni tehetségünket és képességeinket arra, hogy hozzájáruljunk Földünk gyógyításához.
Ha kapcsolódunk önmagunkkal, egymással és a Természet egészével ezekben a krízissel teli időkben, képesek vagyunk emberi kapacitásunk teljességének megélésére.
A Work That Reconnects mélyökológiai munka lehetővé tette számomra, hogy újra reménytelien nézzek a jövőbe: a négy nap alatt felderengett az érzés hogy talán nincsen még minden veszve. Ha kapcsolódunk önmagunkkal, egymással és a Természet egészével ezekben a krízissel teli időkben, képesek vagyunk emberi kapacitásunk teljességének megélésére. Mint önreflexív tudatossággal megáldott emberi faj, elfoglalhatjuk a minket megillető helyet a bolygón, mint a földi élet őrzői. Nagy szenvedéllyel adom tovább ennek az átalakító erejű programnak a hírét, és minden alkalommal megérint, ahogyan tanúja vagyok gyógyító erejének. Én magam is visszanyúlok a gyakorlatokhoz, amikor úgy érzem, a világ problémái lehúznak, és valahányszor az ökológiai krízisről beszélek az embereknek. Azáltal, hogy együttérzéssel elfogadjuk a tagadást, félelmet, bűntudatot vagy bármilyen más érzelmi reakciót, elkezdhetünk úgy kommunikálni, hogy elősegítük a reményt, ahelyett hogy elutasítást váltanánk ki az emberekből. Ahogyan Jane Goodall mondja, “Amikor emberi szívünk és okos agyunk együttműködik, elérhetjük képességeink legjavát.”
The European Commission support for the production of this publication does not constitute an endorsement of the contents which reflects the views only of the authors, and the Commission cannot be held responsible for any use which may be made of the information contained therein.