Check other articles.
Szociokrácia
Sara Galeotti
Döntéshozatali eszköz, amely megváltoztatja gondolkodásmódunkat a döntésekkel, csoportfolyamatokkal és a magunkhoz való viszonyunkkal kapcsolatosan
A szociokrácia, amelyet először Hollandiában fejlesztettek ki, egy együttműködő irányítási eszköz, amelynek a gyökerei a pozitivizmushoz és a kvéker gyakorlatokhoz vezetnek vissza. Ma, az egyre növekvő számú felhasználónak köszönhetően a szociokráciának különböző verziói léteznek. Az alapvető elvekben és a filozófiájában ezek megegyeznek, de különböző eljárásmódokat alkalmaznak, a holakráciától az Agile és Lean módszertanig és a szociokrácia 2.0 és 3.0 verzióig. Ezek szabad és nyílt felhasználású módszertanok, amelyek struktúrát adnak a csoport irányításához (és amelyek ideális esetben akár világszintű méretben is működnek). A módszertan meghatározott eljárásmódokat, mintákat kínál javaslatok és döntések meghozatalához, szerepek meghatározásához, és sok minden máshoz.
Amint elkezdődött a képzés, éreztem, hogy egy sokkal mélyebb folyamatban van részem, mint amire számítottam. Hónapokon keresztül hallottam kollégákat és barátokat a szociokráciáról beszélni, ezért végül 2017 júliusában úgy döntöttem, hogy elvégzek egy ötnapos “Bevezetés a szociokráciába képzés”-t. A tanfolyamnak az “Il Tempo di Vivere” ökofalu adott otthont, az Erasmus+ által támogatott projekt: “Szociokrácia, a szervezeti kapacitás erősítése” (Sociocracy Empowering Organizational Capacity – SEOC) keretében. A képzés célja az volt, hogy olyan eszközöket adjon a résztvevőknek, amelyekkel hatékony irányítási rendszereket hozhatnak létre szervezetekben, vállalatokban és informális csoportokban. (Forrás: sociocracy30.intranzitie.org). Facilitátorunk a csodálatos Genny Carraro volt, a képzés vezetésében részt vett egy szakértői csoport is, amelynek tagja volt Simona Straforini. Azért csatlakoztam a képzéshez, hogy egy új eszközzel gazdagítsam a facilitátori tudáskészletemet a csoportokat támogató döntéshozatali folyamatokban. De ennél sokkal többet kaptam…
Első feladatként Genny arra hívott minket, hogy fedezzük fel a belső szociokráciánkat: a különböző személyiségeink párbeszédeit, a kommunikációt különböző énrészeink között.
Emögött az az elképzelés állt, hogy a csoportfolyamatok mélyek, összetettek és sok különböző rétegből állnak. A csoportfolyamatokban való részvételkor az első bölcs lépés valójában az önismeret, egy kiegyensúlyozott, tudatos kapcsolat kialakítása önmagunkkal. Nagy “aha” pillanat volt ez a számomra, annak megértése, hogy a csoportmunka mélyen összefonódik a magunkhoz való kapcsolatunkkal.
Így aztán az egész képzés, és az azóta eltelt időszak is inkább a személyes folyamatomról szólt, mint a csoportdinamikáról. Igen, gyakoroltunk különböző szociokratikus módszereket, eljárásmódot, részletes elemzést, de ami a leginkább megérintett és megváltoztatott, azok a személyes konfliktusok voltak, amiket a többiekkel megéltem, aközben, hogy egy új eszközt próbáltam megtanulni. Néhány szóban összegezve, ennek az eszköznek, amely nyilvánvalóan nagyon konkrét és cselekvésorientált problémákkal foglalkozik, összetett eljárásmódokkal és lépésről lépésre felépített struktúrával, sokkal több köze van a személyes fejlődéshez, mint sok más olyan megközelítésnek, amely közvetlenül a belső világunkkal foglalkozik.
A szociokráciát most az irányítási folyamat támogatására használom facilitátorként a csoportokkal való munkámban és néhány projektben, amelynek része vagyok. Nem vagyok szakértő, és a teljes szociokratikus struktúrák kialakítása helyett inkább az eszközök és eljárásmódok egy részét használom egy könnyedebb formában. De mégis, az eljárásmódok betartása sok felismerést hozott a számomra. Például, dolgozom egy fiatalokból álló csoporttal egy közterület megújításán. A csoportnak be kellett mutatnia a projektet a közigazgatásnak, és el kellett döntenünk, hogy ki lesz az, aki bemutatja. Be kell vallanom, hogy a csoport mentoraként volt egy konkrét elképzelésem, hogy kinek kellene csinálnia, de ebben az esetben úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat a szociokratikus eljárásmódhoz az új szerepek meghatározásánál. Teljesen váratlanul az lett a végső döntés, hogy két ember fogja csinálni a prezentációt, az egyik egy fiatal félénk külföldi nő, aki nem beszélt folyékonyan olaszul. Úgy döntött, hogy kilép a komfortzónájából és elvállalja a prezentációt, mert ott volt a másik személy, hogy támogassa. Egy ilyen win-win, személyes és csoport szintjén felhatalmazó megoldás oktatóként eszembe sem jutott.
Az eljárásmódok mellett van néhány “mantra”, vagy alapelv is, ami megváltoztatta a döntéshozatallal kapcsolatos gondolkodásmódomat. Az első az, hogy a döntés legyen “Egyelőre elég jó és elég biztonságos ahhoz, hogy kipróbáljuk.” Nem a legjobb döntés kell, nem egy végleges, örökre szóló döntés, hanem egy olyan döntés, ami elég jó ahhoz, hogy leteszteljük, majd a tapasztalat alapján igazítsunk rajta. És ami elég biztonságos ahhoz, hogy ne legyen nagy a kudarc veszélye. A tökéletlenség és az idő is része a döntésnek, két olyan dimenzió, amit korábban az általam használt általános döntéshozatali módszerekkel nem szoktam meghatározónak és kulcsfontosságúnak tekinteni, ami aztán nagy nyomást helyezett a folyamatra.
Egy másik mantra, amit nagyon szeretek, az a “rontsd el gyorsan és fordítsd meg”. A tévedés nagyszerű tanulási eszköz, már amennyiben megengedjük magunknak. És ha elég rugalmasak vagyunk hozzá, akkor utána könnyű szívvel és könnyű lélekkel fordíthatunk az irányon. Az utolsó brilliáns felismerés számomra az, hogy a szociokrácia hogyan értelmezi tiltakozást. A javaslat elleni tiltakozás ajándék a csoportnak. A gesztus, amelyet erre használunk a bezárt ököl, ujjakkal felfelé, készen arra, hogy kinyíljon, mintha egy meglepetést hoznánk egy szerettünknek. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki tiltakozik, az az egész csoport számára egy jobb megoldáson dolgozik. Már csak annyi a dolgunk, hogy kipróbáljuk!
HOGYAN ÉRZED MAGAD, AMIKOR CSOPORTOKKAL DOLGOZOL, VAGY CSOPORTDINAMIKÁT ÉSZLELSZ? MIK AZ ISMÉTLŐDŐ MINTÁID?
MILYEN A KAPCSOLATOD A TÖKÉLETESSÉGGEL?
MEGÁLLTÁL VALAHA, HOGY ELGONDOLKODJ A CSOPORT KULTÚRÁJÁN, AMELYNEK RÉSZE VAGY?
The European Commission support for the production of this publication does not constitute an endorsement of the contents which reflects the views only of the authors, and the Commission cannot be held responsible for any use which may be made of the information contained therein.