Check other articles.
Helena Kosková
Mire tanít a természet körforgása és a Bölcsesség Kerekének hagyománya, hogyan fordul az élet kereke
A Bölcsesség Kereke egy imának és meditációnak teret adó rituális tér, egy bölcs eszköz, amely irányt mutathat életünk útkeresésében, és egyben világunk pszichospirituális térképe. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a világ négy irányát jelöli, melyeket egy kör köt össze, melynek közepe az egységet, a teljességet, a békét és a harmóniát jelképezi. Mivel a Bölcsesség Kerekét a világ minden táján használták, jelentésének sokrétűsége kultúránként és tradíciónként eltérő lehet. Számomra inspiráló benne a ciklikusság, az hogy minden irányt megfeleltethetünk egy évszaknak, holdfázisnak és életszakasznak, valamint bizonyos jellemvonásoknak, azok fényeivel és árnyékaival. A kerék kölcsönös összekapcsolódást fejez ki, a természet minden rétegének egységét, beleértve az emberiséget, az állandó mozgást és az élet végtelen körforgását. A minden dolgot átszövő jelentés fontosságára tanít, és arra, hogy minden szakasznak megvan a maga szépsége. Megmutathatja, hogy éppen hol vagyunk és merre tartunk az életünkben. Tanulhatunk a körforgásról és a körforgást követve azáltal, hogy megfigyeljük azt magunkban és a körülöttünk lévő természetben. Megfigyelhetjük az áramlást és összehangolhatjuk belső óránkat a kozmikus körforgással azáltal, hogy felismerjük és ünnepeljük az egyes szakaszok közötti átmeneteket. Ez az ünneplés történhet a felnőtt vagy idős életszakaszba lépést jelölő átmeneti rítusok által, a nap köszöntésével reggelente, illetve az évszakok köszöntésével a megfelelő időben.
A naplómból
Mindenszentek napján születtem, délben. Azon a napon, amikor kapcsolódunk elhunyt őseinkkel és ünnepeljük őket. A mai naptól az életet is és a halált is ünnepeljük.
Lélegezz be, pihenj meg – lélegezz ki – pihenj meg…
Ma a kertben dolgozok, a kedvenc helyemen, a komposzt halomnál. Varázslatos hely. Ide hordom a kert gyomjait, a leveleket és a konyhai maradékokat. Itt pihennek egy évig, néha megforgatom. Mindig meglep az az illatos, fekete föld, amivé a rendezetlen halom válik. A kész földet szétterítem a kertben, az új zöldséges ágyásokba és a virágokra, bokrok és fák tövébe.
Esni kezd.
Ma újhold van, a menzeszem időszaka. Tisztán látom, ami egyébként rejtve van, a tudatom kitágul, kapcsolódva érzem magam. Pihennem kell, egyedül lennem, táplálnom magam, erőt gyűjteni a következő hónapra. Ha így teszek, az élet könnyebb lesz nekem és a körülöttem lévőknek. Ahogy múlik a hold-időm, hatékonnyá és eszessé válok. A teliholdnál, ovulációm idején elbűvölő és empatikus leszek, majd a következő holdidő eljövetele előtt kreatív, intuitív és konstruktívan kritikus. Előre tudom, hogy ha nem figyelek a testemre és a lelkemre, akkor egész hónapban kimerülttá és visszahúzódóvá válok. Szóval inkább megyek és veszek egy fürdőt.
Köszönet a Földnek, aki támogat minden nap, elvárások nélkül.
Ma, pénteken belépek az éjszakai erdőbe és elfújom a gyertyát. Találkozom a sötétséggel, a káosszal, a semmivel. Szombaton folytatom az alvilági utazásomat, végigjárom a labirintust, találkozom a démonjaimmal, belső és külső árnyékaimmal. Vasárnap reggel megfürdök egy hideg patakban, újra gyertyát gyújtok és ünnepelek. Barátaimmal átalakítjuk a labirintust a bölcsesség kerekévé, az élet körévé, dharma kerékké és újra és újra táncolunk benne. Frissnek, sziporkázónak, könnyűnek, termékenynek érzem magam. A kozmikus rend újra rendeződött, az élet újra értelmet nyert. A tavaszi természettel és a húsvét krisztusi misztériumával minden évben újjászületek. A téli hibernálódás után visszatérek újraéledő energiákkal, készen arra, hogy új dolgokba kezdjek.
A tűz elem, az átalakulás szimbóluma táncol velünk.
Nagymamám meghalt. Szomorúságot érzek, nosztalgiát, békét, hálát.
Megbecsülöm és élvezem a menstruációm időszakát, megfigyelem a komposzt átalakító erejét és elfogadom a téli depressziómat. Ez mindsegít abban, hogy üdvözöljem és értékeljem a halált és az öregséget. Értelmet és jelentést fedezek fel minden életfázisban. Minden egyes virággal, amit ültetek, a Hold minden fázisában, a testem emlékezik a természetes bölcsességére, az élet természetére.
Barátom, első szerelmem is meghalt. Ő, a felesége és kisfiuk. Egyszerre vagyok bánattal teli, dühös és elkeseredett. Nem jön a megbékélés. Túl korán kellett elmenniük. Életük tavaszán, nyarán mentek el, nem télen… sokat kell még tanulnom.
Lélegezz be, pihenj meg – lélegezz ki – pihenj meg…
Mely körforgásokat figyelsz megaz életedben és a természetben?
Melyik a kedvenc évszakod? Miért?
Mikor nézték fel utoljára a Holdra?
The European Commission support for the production of this publication does not constitute an endorsement of the contents which reflects the views only of the authors, and the Commission cannot be held responsible for any use which may be made of the information contained therein.