Check other articles.
Szent Tájakon
Honza Látal
Megtalálni a belső békét a külső vadonban
Ahhoz, hogy kapcsolódjunk a varázslattal és kommunikáljunk egy felsőbb hatalommal, hagyományosan szent helyekre látogatunk, templomokba, szentélyekbe, meditációs központokba vagy ashramokba. Eredetileg ezek külső elhelyezkedése, formája is ellentétben állt a világi környezet káoszával, kifejezve a kozmikus rendet, ahol a szellem otthonra talál, és ahol kapcsolatba léphetünk velük. A szent helyeknek először a középpontja kerül kiválasztásra, meghatározzák a négy fő irányt, melyek köré a kozmosz kisméretű modelljét hozzák létre, amely irányt mutat a vadon veszélyei között. A szentély az, ami reményt ad és segíti a megértésüket. De vajon mit jelent a káosz a modern kor emberének? Számunkra mit jelent a vadon és mit szimbolizálnak a vadállatok benne, amelyektől félünk? Nem könnyű egy nagyváros szent helyére belépni, ami rendszerint csak egy újabb épület, amelynek a szimbolizmusát nem is értjük. Egy belső szándék vezérel minket, hogy megszökjünk a káoszból, és belépjünk egy értelemmel teli helyre, ahol kapcsolódhatunk a Forráshoz. Az erdőben töltekezve, kedvenc fánk, vagy a holdfogyatkozás megfigyelése közben felfedezhetjük ezt a rejtett jelentéssel teli dimenziót. Ha nyitottak vagyunk a belső és külső jelekre, a természetben töltött idő hasonló lehet a templomba járáshoz. A természet a maga univerzális nyelvén feltárja előttünk a legmélyebb titkokat, és csak rajtunk múlik, tudunk-e figyelni annyira, hogy megértsük ezt a nyelvet.
Bárhová is megyünk a természetben, hogy felfedezzük egy erdő rejtett zugát, kedvenc kilátó helyünkről megcsodáljuk a naplementét vagy élvezzük egy patak szikláin való átkelést, mindig válaszút előtt találjuk magunkat. Elindulhatunk balra – és használhatjuk a tájat látogatóként, benyomásaink, szórakozásunk háttereként… Vagy fordulhatunk jobbra és elindulhatunk saját természetünk szent helyein, ahol a határok egybemosódnak, ahol eggyé válunk a körülöttünk lévő természettel és ahol minden pillanatban mély egységélményt, jelentést, gyógyulást és megvilágosodást élhetünk át.
Induljunk el jobbra, és hagyjuk, hogy a külső cél helyett egy belső irány vezessen minket. Rögtön ahogy elválik az út, elindulhatunk zarándokként és hagyhatjuk a turistát és a sportolót hogy balra induljon. Ha megnyitjuk az intuíciónkat és érzékelésünket a külvilág jelei felé, máris érezhetjük, hogy elindul a kommunikáció. Nincs szükségünk térképre, pontosan tudjuk, merre megyünk. Az ösvények korlátozzák utunkat és a jelzések félrevezetővé válnak, mert nem befelé mutatják az utat, csak keresztül visznek valamin. Óvatosan átlépünk a fűsávon, ami elválasztja az ösvényt az ismeretlentől, és a csodák elkezdődnek.
Ragadozómadár hangját hallod, két éles hang jelzi, hogy a kaland elkezdődött, áldást hozva utadra. Érzékeid kiéleződnek, eszedbe jut, amikor egyik előző életedben állati formában éltél, amikor az erdő otthonod volt, természetes közeged, melyet teljes mértékben ismersz. Minden fának tökéletes az alakja, minden növény a legmegfelelőbb helyen nő és minden légynek tökéletes küldetése van. A levegő megtelik energiával és minden egyes molekulát érzékelsz. Víz hangját hallod valahonnan közelről, megérted a finom, nyugodt erő soha véget nem érő körforgását, mely az egész völgyet kivájta. Minden egyes kő tökéletes alakú, megérintesz egyet és érzed minden egyes kő saját egyéni karakterét. Majd egy új hangot hallasz: a harkály dobolása egy új szintre hív.
Leülsz és egy kis növényre figyelsz, amely éppen áttör az erdő nedves talaján és levéltakaróján. Vajon honnan jön? Vajon honnan tudja, mikor kell elkezdenie újjászületését télre elrejtőző gyökereiből? Aztán megérted, hogy a növényke beszélni tud a Nappal, mert ugyanabból a forrásból jön, ugyanazokból az anyagokból áll, ugyanaz a szellem tölti el. Nem ugyanannak a szellemnek a két része, nem két bölcsesség két különálló testben, hanem egy és ugyanaz – mindig az is volt, és az is lesz. És aztán egy harmadik hangot hallasz – egy kakukk ébresztő dalát. Ebben a pillanatban elkezded megérteni a körülötted lévő dolgokat.
Nincs határ közted, a növényke között, a Nap között és mindennek a szelleme között. Mindez ugyanannak az egységnek a része, ugyanannak a fénynek a visszatükröződése. Téged is ugyanaz az intelligencia tölt el, ami a bolygókat mozgatja és a fákat növeszti. Mint a régi korok zarándokai, jógijai, remetéi, művészei és mindazon keresők, akik befelé indultak el, te magad is megtapasztalod az egyetemes vezérelvet és kapcsolódsz a legfelsőbb bölcsességhez. Mindez csak azért lehetséges, mert mindez mindig is benned élt, és nincs semmi, ami ettől a szellemtől különálló lenne.
Nagyon vékony határvonal van egység és kettősség, különállás és kapcsolódás, tudatlanság és megértés között. Ezt a vékony vonalat feloldja, ha figyelünk az újrakapcsolódás hívására, a vadonból érkező üzenetekre, és ha valódi természetünkkel harmóniában cselekszünk.
Milyen a formájuk, színük, textúrájuk és szaguk a köveknek a régióban, ahol élsz?
Melyiket szereted jobban, a teliholdat vagy az újholdat?
Melyik az a táj, amely után honvágy fog el?
The European Commission support for the production of this publication does not constitute an endorsement of the contents which reflects the views only of the authors, and the Commission cannot be held responsible for any use which may be made of the information contained therein.